Kultúrtörténet

  A 19. század végén településenként önálló tűzoltó testületek végezték az oltás felelősségteljes munkáját, a kormány azonban egységes egyenruházati és fölszerelési rendet szabott a számukra. A kilenc színes és két fekete-fehér táblával illusztrált, eredetileg 1898-ban megjelent kötet a kor tűzoltó egyenruháit és alapvető felszerelési tárgyait mutatja be.

A hasonmás kiadás 250 kézzel számozott példányban készült, aranyozott egészbőr kötésben, 48 oldalon, Munken Premium Cream papíron.

Az öltözet minden részletében: anyagában, színében, díszítésében árulkodik viselője neméről, koráról, a társadalomban elfoglalt helyéről és nemzetiségéről is. Nem kell nagyon visszamennünk a történelemben, így volt ez a 20. század kezdetén is, és bizonyos alkalmakkor felöltött ruhánkat még ma is megszabja az évszázadok óta élő konvenció. Ezzel a térben és időben egyaránt változó jelképrendszerrel, egy-egy ruhatípus kialakulásával, elterjedésével, a terjedés irányával, a különböző, nyugatról és keletről érkező hatásokkal foglalkozik a magyar viselettörténet. Mindehhez elsődleges forrásként a ruhadarabok szolgálnának, sajnálatos módon azonban a mérsékelt éghajlatú területeken a természetes alapanyagú textíliák elvétve, csak nagyon szerencsésen alakuló klimatikus viszonyok között maradnak meg. 

 A Magyar Roma Történeti Könyvtár első kötete az első magyar nyelvű cigány tárgyú művet, Enessei György két részletben, 1798-ban és 1800-ban megmegjelent tanulmányát adja közre, hasonmásban és a könnyebb használat kedvéért mai átiratban.