Egyéb

A reformkor szellemi pezsgése idején gyűjtötte össze Kriza János unitárius lelkész a székelység legszebb meséit. A kötetet Marton Magda több mint száz színes rajza díszíti.

 

 

Egyszer, hol volt, hol nem volt egy király, ennek volt három fia. A király örült három fiának, s elvégezte magában, hogy jó móddal kitaníttatja őket, s aztán országoltatja, hogy maga után országának derék örökösöket hagyhasson.

 

Elküldötte tehát fiait a kolégiomba tanulni. Azok egy darabig jól is forgolódtak, de egyszer csak félbehagyták a kolégiomot, mind a hárman hazamentek, s többet nem is mentek vissza a kolégiomba. Ezen a király erősen megbosszankodott, s eltiltotta fiait, hogy eleibe ne menjenek. Maga behuzódott lakni a királyi rezsidencia napkeleti szobájába. 

 

 

Fischer Béla Baranya megyei alispán az 1930-as évek végén arra a gondolatra jutott, hogy ideje immár a baranyai magyarságnak, „ennek a szenvedéseiben is sokat álmodozó, szívét mindig a tenyerén hordozó, büszke, egyre fogyó népnek” szellemi kincseit, néphagyományait szakemberrel összegyűjtetni és közreadni. Választása az akkor már országos hírű néprajztudósra, Berze Nagy Jánosra esett.

A cigánysággal foglalkozó irodalom egyik legritkábban felbukkanó darabja Győrffy Endre magyar-cigány szótára. A szerző a 154 oldalas kis kötet címlapján önmagát „magánzó, Pakson” címmel illeti, és ennél sokkal többet egyelőre nem is tudunk róla, a kötetről pedig annyit tudni (József főherceg cigány nyelvtanából, Ponori Thewrewk Emil tollából), hogy József főherceg, a nádor fia költségén jelent meg. Hogy hány példányban, azt nem tudjuk, de sok semmiképp sem lehetett, mert mára alig maradt belőle. Győrffy kötete egy évvel megelőzte a szintén József támogatásával megjelent Sztojka-szótár (Magyar és cigány nyelv gyök-szótára – Románé álává) első kiadását, és három évvel magának a főhercegnek a nagy nyelvtanát.