Győrffy Endre - magyar és cigány szótár cigányul mondva vakeriben

Baranyai népmesék, Marton Magda rajzaival.
A Klasszikus Magyar Mesék 2. kötete, 104 oldal, színes illusztrációkkal
Az öltözet minden részletében: anyagában, színében, díszítésében árulkodik viselője neméről, koráról, a társadalomban elfoglalt helyéről és nemzetiségéről is. Nem kell nagyon visszamennünk a történelemben, így volt ez a 20. század kezdetén is, és bizonyos alkalmakkor felöltött ruhánkat még ma is megszabja az évszázadok óta élő konvenció. Ezzel a térben és időben egyaránt változó jelképrendszerrel, egy-egy ruhatípus kialakulásával, elterjedésével, a terjedés irányával, a különböző, nyugatról és keletről érkező hatásokkal foglalkozik a magyar viselettörténet. Mindehhez elsődleges forrásként a ruhadarabok szolgálnának, sajnálatos módon azonban a mérsékelt éghajlatú területeken a természetes alapanyagú textíliák elvétve, csak nagyon szerencsésen alakuló klimatikus viszonyok között maradnak meg.
Korábbi kutatásait folytatva a szerző ebben a kötetében a hazai cigányság történetét egy különleges, Magyarországon alig ismert kutatási metódus, a történeti ikonológia eszköztárával elemzi. A korabeli fekete-fehér és színes képekkel rendkívül gazdagon illusztrált kötet a szerző doktori disszertációjának szerkesztett kiadása.
Kemény táblás (úgynevezett flexi) kötésben, 312 oldal.
Valahol Magyarországon, egy erdei tisztáson, az 1970-es években, nyári éjszakán játszódik az álomszerű történet, amelyben a nagy Levin, Karl Karl, Deborah, Mia-Mia és a többiek készülődnek a Lovasok fogadására – mit sem sejtve arról, hogy valójában kik is ezek a Lovasok. A karcsú kötetet Bencsik István Kossuth-díjas szobrászművész rajzai díszítik.
A 250 kézzel számozott példányban megjelenő, 64 oldalas kötet valamennyi példányát aláírta a szerző és a rajzoló.
A Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelet nyomtatásban 1777-ben jelent meg Bécsben, latin nyelven. Noha a címlapon az Első kötet (Tomus I.) megjelölés szerepel, a szövegben is több helyen jelzett második (és harmadik), részletező kötet nem készült el, a mű így teljesnek tekintendő.
Kitonich János XVII. századi jogtudós műve, mely a felsőbb bíróságokon alkalmazott perrendtartást tárgyalja, eredetileg latinul jelent meg 1619-ben Nagyszombatban. 1734-től a Corpus Juris Hungarici állandó mellékleteként közölték. Magyarra Kászoni János fordította 1647-ben. A jelen kiadás az 1650-es lőcsei kiadás könyvdíszeivel és tipográfiájával készült.
E műből is 250, kézzel számozott példányt adunk ki, kétféle változatban: 150 példányt kemény táblás papírkötésben, és 99 példányt aranyozott, vaknyomással díszített egészbőr kötésben.